Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

-«íj»»" Titkon lesz dolgotok, nem kell szótól félni, Az igéző szem azt nem fogja szemlélni, Mely kedves dolog az, nehéz kibeszélni, A kinek párjával lehet vígan élni. Úgy látom, lágyulni kezdett szived fagya; Az én Florentinám jó válaszát adja, Ide hívom azért, ha grácziád hagyja, Záros tömlöczödnek szabaduljon rabja. Ne pirulj előttem, ne szégyeld, szólj bízvást, Ismersz jól, ne rettegj semmi elárulást, Oly titokban tartom, mint a pap a gyónást, Belső szándékodról csak tégy igaz vallást. Avagy gyémántokkal szépült termetedet, Vénushoz hasonló ékes személyedet, Nem szánod-e csak úgy rontani kedvedet, A magánossággal fonnyasztván szivedet? Váljon illenék-e udvariságodhoz, Nyájas, nemes, okos nagy elmés voltodhoz, Királyi nemedhez s nagy állapotodhoz, Hogy illő virágot ne szednél magadhoz? E két ráró szemnek kár csak így aludni, Mosolygó fényével mással nem játszani, Szép ajakidat is kár így hervasztani, Azokkal csókokat csókon felváltani. Florentina. íme káukasusi vad tigriseket is, Marpésus hegybéli kemény érczeket is, Ama scithiai fene griffeket is, Győznél beszédeddel keményebbeket is. Hermiás. Nem én, de ama nagy hatalmú szerelem, A ki mindent meggyőz. 3*