Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

36 — Florentina. Nincsen köze velem. Hermiás. Legyen; ha megveted , követ veszedelem , Elborít bánattól származott gyötrelem. Florentina. Meggyőztél Hermiás, mit mívelsz már velem? Fontos beszédidre megindult a szivem, Nem tudhatom tovább , mint leszen életem , De mégis kerülöm, ha elkerülhetem. Hermiás. Ne utáld Philostent, kérem felségedet, Mint ö néked adja, add te is szívedet, A mint ő szereti kedves személyedet, Másra ne fordítsad igyekezetedet. Florentina. Csudálom, megbocsáss, esztelenségedet, Hitegetni akarsz te másnak engemet, Magad nem kedveled árva személyemet, Mert ha szeretnem kell, szeretlek tégedet. Hermiás. Az igaz barátság megcsalást nem kiván. Maradok én inkább nálad nélkül árván, Mint ő igy kimúljon, személyed óhajtván , Vele tégy jól, engem más dologra hagyván. Florentina. Ám legyen, úgy látom, ennek köteléből, Nem szabadulhatok , mint madár a tőrből ; Mondd szolgálatomat, köszöntöm szívemből; • Már ki nem rekesztem szívem rejtekéből.