Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Jupiter szerelmét valljon nem tudod-e? Junoét, Phöbusét vagy nem hallottad-e ? Szentebbnek magadat ezeknél tartod-e? A mit ők kedveltek, rosznak állítod-e? Gondold meg jól ezt is, ha az idők múlnak, Szép kikelet helyett mord télre fordulnak, A zöld fák leveli megasznak s elhullnak, A gyenge rózsák is végre megavulnak. Ama czédrusforma derekak görbülnek, A sima kezeken rút görcsök épülnek. A vérfolyós erek dagadnak s kékülnek, A szép ábrázatok hervadt ránczba gyűlnek. Orczád szépsége is, hol most rózsák ülnek, A szerént idővel hervadt ránczban gyűlnek, Vidám mosolygásid mord nézésre dűlnek, Bárómódra járó inaid gj'engiilnek. Mást szeretnek akkor, nem kellesz senkinek, Most vagyon ideje, fogadj szót, szivednek Tedd el pártosságát, engedj szerelemnek, Mely a föld határán parancsol mindennek. Ne vesd el hatalmát, rád ne haragítsad, Eltökélettséged jobb rendbe fordítsad, Szived érzelmeit gyöngéddé lágyítsad S magamat, ötet is, örömre indítsad. Szeretett atyád is, míg az idő hagyta, De jármából Vén us szegényt már kifogta, Helyette igáját te nyakadra adta, Még gyenge voltoddal noha nem vonatta. De ideje immár, hogy fogjon munkára; Szép ifjúságodnak lenne nem kis kára, Ha oly hereképen tartanak sokára, Dolgos embert illet a Vénus oltára.