Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Bőséges ilyekkel gazdag értékéből* Arany, ezüst, gyémánt kincses rejtekéből, Soha ki nem zárat, részed lesz ezekből, Fogd azért, és izenj neki jó kedvedből. Florentina. Ne fáraszd magadat, kérlek, megmondottam, Itten semmit nem nyersz, magamat kiadtam, Ajándékát ugyan tőled elfogadtam, Mert a paraszt névtől ez iránt tartottam. Hermiás. Azon ajándékban , mit képében adtam, Maga személyét is neked ajánlottam. Florenlina. De hogy szerethessem, reá nem hajlottam, Melynek már előtted elég okát adtam. Hermiás. Hát nem szép erkölcscsel az ifjú tetemes? Minden állapotja, deli tekintetes, Testének állása édes, szerelmetes, Csudálom, hogy nálad még sem kellemetes. Ennek az atyja is hires, nevezetes, Széles e világon kiterjedt nemzetes, Egyedül te vagy oly remete s szerzetes, Hogy nem akarsz lenni vele ismeretes. Kegyetlen, azt higyed, maga unt mindenben, Nem tudod, mi a legkedvesb az életben. Mint meddő apáeza, ki lakik rejtekben, A ki nem részesül szerelem mézében. Hogy sem mást, ez inkább illet nagy rendeket, Győzi egekben is a nagy Isteneket, A kik ha láthatnák ezekben szennyeket: Nem mocskolnák vele égi szépségeket. 3