Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Nem is véli szegény, hogy járok üresen; Szánjad azért őtet, könyörög szivesen. Kemény kőszikla lesz szív helyett melledben, Irgalmatlan tigris vad természetedben, Ha engeded égni szegényt sebesebben, Mert miattad esett ő nyavalyás sebben. Azonközben neked ime kedveskedik: Ez ajándékával, mely ha megvettetik, Kár, szégyen is lészen, de nem reményltetik, Tőled e parasztság nem is viseltetik. Egy pár aranyfüggő az ő ajándéka, A mely Arachának régi maradéka, Igen csudálatos munkás fáradéka, Sokféle színeket mert visel árnyéka. A mint karikája frisen kerekedett, Egy kárbunkuluskő végében rekedett, A sok szín egymásban a mint vetekedett, Csuda metszésekkel méltán dicsekedett. Egyfelől mutatja magát a Helenát, Másfelől iratta reá a Diánnát, Aljára metszetett pálmafa formáját, Lángoló szerelem kiábrázolóját. Maga kepét belül szépen rámetszette, A nevét pediglen fölibe tétette, Mond Hermiás; fogd ezt, viseld el érette, Tiszta szeretetből mert neked küldette. Florentina. Csudálkozom rajta, mely szép, de hol vette? Egyik kőváramat od' adnám érette. Hermiás. Nem mástól szerzette, nem is pénzen vette, Hanem kincse közül szemem előtt szedte.