Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

cmt' Wmli y' .. HSSwi?'! iil.&V'íV/'ií, — 4 —' Ezt a király legfőbb komornyiknak tette, Alkalmatos voltát mert általértette, Herczegi személyét hogy megtekintette, Magaviseletét mindjárt megszerette. A Hermiás ezzel hogy megismerkedett, Titkos szóba vele gyakran ereszkedett, Hol egyről, hol másról tőle kérdezkedett, Végre barátságos frigyet vele szerzett. A mint szokott lenni a test a lélekkel, Voltanak egymáshoz oly szeretetekkel; Mást is taníthattak ily szép életekkel, Mint megbizonyítják majd elég jelekkel. A király kertében egy szép virág növe, Melyben a királynak vala minden kedve, E szép virágszálnak Florentina neve, A mely sok sziveknek sértő nyila leve. Ez volt a királynak egy gyönyörűsége, Ebben gyönyörködött egyedül vénsége, A mióta meghalt kedves felesége, Csak ebben újult meg gyászos özvegysége. Az idö azonban a mint folydogála, Két esztendöbeli napokat számlála, Philostenes hogy a királynál szolgála, Egykor egy nem reményit nyavalya rá szállá. Melynek megnyomatván szokatlanságától, Nem távozhat messze kelletlen ágyától, Nyög, mivel bántatik szörnyű nyavalyától, Úgy vélem, vette ezt szép Florentinától. Mi lelte? nem tudja, maga is csudálja, Jött nyavalyájának okait vizsgálja, Sok gondjai között midőn feltalálja, Keserves panaszát ily renddel számlálja.