Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Hermiás. A havas tél után háromszor újult nyár, Atyád udvarában mióta lakom már, Mely hív szolgád voltam, magad itéld meg bár, Ilogy ily háladatlan szived a jókért, kár. Hány kérésed vittem a királynál végben. Egyéb dologban is szolgáltam elégben, Sok dicséretekkel majd emeltél égben, Akkor szíved nem volt hozzám ilyen jégben. Elfelejtetted most sok ajánlásodat, Akkor igértetett szép biztatásodat, Mordsággal mutatod víg mulatságodat... Nem reményltem volna ily parasztságodat. Florentina. Kedvem most is hozzád oly, mint ezelőtt volt, Csak beszéljen a szád igaz dolgot és jót, Nem ily fajtalanok seregébe valót, Mert nem hallgathatok ilyen illetlen szót. Hermiás. Kérlek, szavaimnak adassék kedvezés. Mert az nem trágárság, hanem esedezés. Florentina. Trágárság akármely nyájas ingerkedés, Távol legyen tőlem az ily vélekedés. Hermiás. Ne légy, óh asszonyom! ne légy oly kedvetlen, Én sem vagyok talán oly igen eszetlen, Ilogy veszteném fejed ily könyörületlen, Szánd meg azért őtet, ne veszszen véletlen. Florenlina. Talán a tegnapi társad forróságát, Hozod most is elő?