Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Szánom nyavalyáját, melyben így epedett; Jőjön hozzám, lássam szegény betegedet. Florentina. Hogy ide hivassam, magam bánjak véle , Nem illik, mert lenne annak nagy czégére , Hanem az orvosság próbált erejére, Bízza magát, fordul jó egészségére. Hermiás. De szegény társommal ha jót akarsz tenni, Magadnak kell reá a flastromot kenni. Mert máskép elejét nem is lehet venni, Szörnyű kínja miatt halálra fog menni. Florentina. Illetlen kivánság, a mit kívánsz tőlem, Ilyen dolog távol legyen énmellőlem, Mert mások is, gondold, mit szólnak felőlem? Magad orvosoljad, meggyógyul, reménylem. Hermiás. Hogy én meggyógyítsam, épen lehetetlen , Mert a kínok súlya rajta kíméletlen; Ne légy azért kérlek, szolgádhoz kegyetlen, Mert miattad beteg, meg is hal véletlen. Florentina. Nem adtam én okot ö nyavalyájára, Máskép is szívemnek nincs az szokására, Hogy ok nélkül veszélyt, bajt okozzak arra, Valaki szivemnek nem járt boszújára. Noha még senkinek tudva nem ártottam, Es Philostenest is soha nem bántottam : Bánom, hogy általad ezzel boszantottam , Mivel mindenkoron tőled csak jót vártam.