Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

- 15 — Melyre buzgó szivem ugy-e most is égnél ? IIa még volna erö az avult vénségnél. Aggkoromnak tele ha fordíthatna nyárt, Országom kebelét nem dúlná annyi párt, Külső ellenségtől széle sem vallna kárt, Szabnék kineklunek ö tisztében határt. Tiszta öltözetét ártatlan éltemnek, Érdemmel nyert becsét méltó személyemnek , Nem szaggatná nyelve hamis irigyemnek, Bedugnám a száját, fogadom , mindennek. De az elmúlt időt csak távol említem, Mikor eszembejut, szivem keserítem, Fáradt tagjaimat nyögve emelítem , Mások gyámolával lábamat segítem. Ennyi keservemet nincs ki édesgesse, Lankadt tagjaimat szánja, emelgesse, Kedv-indító szókkal bánátim kesergesse, Szomorúságomon magát kesergesse. IIol van csak leányom, a Florentina szűz? Egyedül vígságom , szívem-hevítö tüz, Mert koros voltomtól sok bal órát elűz, Mintegy új életet vénségemhez ö fűz. Hattyútollat képző megőszült hajamnak, Phoenix lépéseként ballagó lábamnak, 0 vidámítója s napja homályomnak, 0 lesz örököse egész országomnak. Hol vagy Florentinám, én kedves leányom ? Még ma nem láttalak, távolléted bánom... Menj érte valaki, mondjad; hogy itt várom, Kedves egészségben hogy lássam, kivánom. Florentina (belép). Királyi felséged kisded szolgálója, ürülök , hogy kivánt személyed látója,