Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 18 1/3- /Márta, Wendla, Thea és később Menyhért/ Márta : Wendla: Thea; Wendla: Thea: Mártha: Wendla: Thea: Márta : Wendla: Márta Csupa latyak a cipőm! Hogy fuj a szél! Hogy kalapál a szivem! Menjünk a hidhoz. Ilse szerint bokrokat és fákat sodor a folyó. A fiuk tutajjal mentek rá. A Gábor Menyhért majdnem belefulladt az este. Tud az úszni! De még hogy ! Ha nem tudna úszni, biztos belefullad! A copfod M-.rta, kibomlik a copfod! Hadd bomoljon! Éjjel-nappal csak ez bosszant. Nem hordhatom röviden, mint te, nem hordhatom kibontva, mint Wendla, nem lehet varkocsba fűzni, még otthonra., is frizurát kell csinálnom - a nénikék miatt. Holnap beviszek egy ollót a hittanórára. És amikor javában fújod a zsoltárt szépen lenyisszantom. Az ég szerelmére, Wendla! Apám agyonver, anyám pedig a szeneskamrába zár éjszakára. /