Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

Wendla; Márta : Thea; Márta ; Thea; Márta ; Wendla; Márta: Thea: Márta : Thea: Wendla

: Márta : - 19 _ Mivel ver az apád, Márta? Sokszor azt képzelem szinte fájna neki, ha nem volnék ilyen haszontalan. Te csacsi! Neked se szabad égszinkélc szalagot az ingedbe fűzni? Csak rózsaszin atlaszt! Mama szerint az illik a szurokfekete szememhez. Nekem olyan jól állt a kék! - Mama a copfomnál fogva rángatott ki az ágyból, A padlón találtam magam négykézláb. - Mama minden este \elünk imádkozik. .. . Én ate helyedben rég kifutottam volna a világból î Ugye, hogy az lesz a vége! - Ugye hogy az lesz! Majd meglátják! - Ó, hogy meg fogják látni! Legalább az anyámnak nem tehetek majd szemrehányást. Huhu. Te érted, Thea, mit akar ezzel az anyám? Nem én. - Tg, Wendla? Én egyszerűen megkérdezném tőle. Feküdtem a földön, sirtam, kiabáltam. Erre bejön a papa. Reccs- letépte az ingem.Én ki az ajtón. Úgyis az lesz a vége! Ki /