Schnitzler, Arthur: Körtánc; Fordította: Pajzs Elemér; Q 13562

45 Férj: (szelid türelemmel) Pedig megérdemlik. Ti, akik jó csalódból való/ fiatal lányok voltatok, akik szülőitek őrizete alett nyugodtan várhattatok arra a beceületes férfiúra, aki nejéül kivánt benneteket - ti nem ismeritek a nyomort, mely a szegény teremtések legtöbbjét a t bün karjaiba kergeti. Fiatalasszony : Hát mind eladják magukat? Férj: Ezt éppen nem mondanám. És aztán nem is éppen az anyagi nyomorúságról beszélek. Mert hiezen van egy - hogy ugy mondjam erkölcsi nyomor is: hiányos felfogása annak, ami megengedett, főleg pedig annak, ami nemes. Fáataáosszony: De hát mért szánalomra méltóak azok? Hiszen egészen jó dolguk van! Férj: Különös nézeteid vonnak gyermekem. Nem szabad elfeledned, hogy ezek a természettől arra vannak rendelve, hogy mindig mólybbbre és mélyebbre sülyedjenek. Itt nincs megállás. Fiatalasszony: (hozzásimulva) Egész kellemes dolog lehet süllyedni ...