Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

29 Kovács: Miféle fórod ? Lucy: Ami abból származik, hogy én szegény vagyok és akikkel kártyáztam, mindig gazdagok voltak! Kiválogattam őket! Ezért fogadtam el annyi meghivást ! Hogy jóformán alig lehettünk együtt esténként! Én voltam a lump! Nem te! : 1- . Járkáltam ezek közt a pénzes emberek közt, mint egy gengszter, mint egy prédát kereső farkas a baromfiudvaron. Akármilyen ravaszok és mohók, nekik mégis csak könnyelmű szen vedély volt a játék, énnekem pedig józan üzlet! Ez behozhatatlan előny! Inkorrektség volt kihasználni ezt! Kovács: De mire kellett a pénz? Miért nem szóltál inkább nekem?! Mindig adtam, ha szóltál. Lucy: Ne haragudj, nem akartalak terhelni. Főleg csak azért kértem néha valamit, hogy meg ne sértődj! Neked sejtelmed sincs róla, hogy mibe kerül egy korrekt ruha, amiben biztosnak érzi magát az ember, egy üveg Chanel, ami édes és mégsem émelygős, egy igazán nemes selyemharisnya... Tetszeni akartam neked! Tudom, milyen kényes Ízlésed van! /Egy kis vád van a hangjában/ Sajnos, te is azt a tipusu nőt szereted, akin minden elsőosztályu! Kovács: Butaság! Nekem :„ kellenél egy örökmosható reformbluzban is, ami hátul zippzárra nyilik. /Elneveti magát/ Nem tudok haragudni. Pontosan az én esetem. Én meg azért tornásztam, hogy könnyümozgásu világfinak láss! Lucy: Miattam tornásztál? Azt hittem, ilyen a természeted! Kovács: Látod, erre volt jó ez a rémes éjjel! végre megismerhettük egymást ! Lucy: /összeborzong a visszaemlékezéstől/ Hányszor ültem különböző kártyaasztaloknál, pirosra festett körmökkel, brokátba