Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

28 Akárhol! Ahol először találkozom vele ! - Ezt becsületszavamra igérem ! Lucy: Ismered ezeket az asszonyokat ? - Ezek ma reggel már hétkor fölkeltetik magukat, hogy elég korán körbetelefonálhassák a várost ! Kovács: /tüzes elszántsággal/ Na de én is felköltetem magam! /határozottan/ Holnap, édes fiam, karonfogva elmegyünk minden nyilvános helyre, ahol csak az ismerőseink szoktak mozogni. Revolvert teszek a zsebembe! És ha valaki görbén merne rádnézni... Vérfürdőt csinálok ! Vérfürdőt ! Lucy: Meg sem kérdezed - igazat mondtak-e ? - Hátha csakugyan hamiskártyás vagyok ! Kovács: /először meghökken, aztán nagyon gyöngéden/ Ez engem, kicsikém, ebben a pillanatban nem éredekel.- Most csak arra gondolok, hogy ... milyen borzasztó lehetett kimenni abból a szobából! - Szinte látom a hátad, ahogy eltűnik az ajtóban... amint egyedül lemégy az üres lépcsőn és a kapu alatt csöngetsz a házmesternek. Lucy: /hálásan/ Köszönöm! Ez nagyon jólesett! Ezért rögtön megnyugtatlak ! - Ne félj, nem vagyok sipista ! Mindig korrekten játszottam, mint egy angol lord ! Még azt sem csináltam soha, ami nőknél bevett szokás, hogy megpróbáljak belepislantani a szomszédom lapjába! Kovács: /mégis csak nagyon megkönnyebbül, boldogan/ Na látod, szivem! Undok rágalom volt az egész ! Lucy: Azért mégse érzem magam bűntelennek! Furdal a lelkiismeret ! - Nem csaltam! Nem kellett! Volt épen elég, másféle fórom!