Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

27 Lucy: /egy kis küzdelem után erőt veaz magán, és amennyire lehet, száraz tárgyilagossággal/ Nekem, ma, emberek előtt, azt vágták az arcomba, hogy hamisan kártyázom. És Röné kiutasitott a házából! - Mert nála történt. Vacsora után. RÖmizés közben !! Kovács: /elengedi az asszony állát, föláll, hosszú csönd után/ Lehetetlenség ! Lucy: /mos már önkinzó részletességgel/, szinte élénken/ De igen ! Betüről-betüre igy volt ! ügy kezdődött a dolog, hogy óriási rössel indult a lapjárásom... hiszen ismered az ilyesmit ? Kovács: /keserűen/ Ismerem ! Hirből ! Láttam másnál ! - Nekem nem igen volt még benne részem !... Lucy: Zártam, figurát csináltam, zsókert emeltem ! Nagy pluszba kerültem az első tiz percben !... Megjegyzést tettek. Visszafeleltem ! Szó szót követett.../szünet/ ... erre megtörtént! Kovács: /mintha hirtelen berekedt volna/ Kik voltak ott ?! Lucy: Rajtam kivül hárman ültek a partiban. Röné, Adél, Piri ! És Rönének gibiceit egy Jenő nevü férfi, akinek nem tudom a vezetéknevét. Kovács: Az a Jenő, aki mindenütt vendég ? Lucy: Igen ! - Amikor inzultáltak, megkértem ezt a Jenőt, hogy kisérjen haza, mert irtóztam az ajtón egyedül kimenni ! Kovács: Tisztességesen viselkedett az uton ? Lucy: Nem kisért haza ! Azt mondta, hogy előbb intézzem el a becsületbeli ügyemet ! Kovács: /csaknem örvendezve/ h

ahát, ezt a frátert fölpofozom !