Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

vendégek elmentek. De az sem jó dolog. Szeretik az embert elfelejteni. Erre kitaláltam valamit. Volt ott egy vörös agyagtál, azt kikészítettem az előszobában, feltűnő helyre. És beletettem csalogatónak a magam pénzéből három-négy pengőt. Hogy lássák, miről van szó. Mint ahogy a kávéházban a zene csinálja a tálcával. Nem is volt rossz ötlet. Kerestem rajta. Mért ment el maga arról a helyről? Kitették? Á ! -Tönkrementek! - És, hogy olcsóbb legyen az életük, beköltöztek a Ritzbe lakni! /Zaj hallatszik jobbról. Áz inas elhallgat és a hátsó ajtón kimegy/ 2. jelenet Röné, Piri, Adél, Szobalány. /Jobbról bejön a három asszony. A kezükben feketekávés csésze. Pél-estélyi ruhában vannak, erősen kifestve. Sok rajtuk az ékszer. Gazdagok./ /kietlenül buta nő/ Az uram a hót végén jön meg Londonból. /Rönéhez/ Te is szalma vagy? /igen gusztusos, szép nő. De gonosz és ideges. Aminek magyarázata, hogy nagyon fiatalon, kéjvágyó öregemberhez ment feleségül./ Az én uram csak szabad estét kapott. Mért kérded? Neked talán hiányzott? Mert nekem nem. Még azt is megparancsoltam neki, hogy ha olyankor kerül haza, amikor ti még itt vagytok, menjen egyenesen a szobájába és ne zavarjon bennünket. /kövér teremtés, van benne valami kedély/ Okosan tetted.