Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

12 / zési csalásért ! ... Ehelyett azt mesélted el, hogy milyen nagy Jellem vagy Î /Türelmetlenül odatartja a kártyát/ Inkább emelj már, kérlek ! Lucy: /emel és a legalsó lapot lehúzza magának/ Zsóker! Adél: /dühösen/ Ejha! Még ez is hozzá !! Lucy: /még az előbbiek miatt ideges, ezért a normálisnál ingerültebb rendreutasitással/ Mit Jelent az, hogy: "még ez is hozzá?" Mintha valami trükköm lenne zsókert emelni ?! Adél: /a háziasszonyhoz, méltatlankodva/ Nézd már, hogy legorombit ?! Évek óta tűröm, hogy fosztogasson és a tetejibe még gorombáskodik velem ! Röné: /alattomos nyájassággal/ Ne veszekedj, drága Lucym ! Igazán, nincs okod rá! Adél ugy szeret és olyan türelmes hozzád ! Lucy: Mi az, hogy "nincs okod rá?" És mi az, hogy "türelmes hozzám?" - Miféle modor ez?! /élesen szembefordul Adéllal /Mondd a szemembe mingyárt, hogy csalok ! Adél: /kolerikus természet, nem tud uralkodni magán/ Mért akarod, hogy . éppen én mondjam a szemedbe, drágám?Mondja más ! - Eleget mesélik a hátad mögött! Lucy: /hátrább tolja kicsit a székét az asztaltól, - harciasan/ Ki meséli ? Adél: Százezren ! Piri: /gyönyörrel/ Negyedórával ezelőtt hallottuk Rönétől ! Lucy: /Rönére mered/ Te mondtad ?! Röné: /még védekezik/ Én csak azt mondtam, szivem, amit ón is hallottam. /Pirihez, mérgesen/ Mit Jár a szád?