Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

13 Lucy: /kétségbeesve , hangosan, vádolóan / Szóval mégis te mondtad ! Te terjeszted! Röné: Ne kiabálj! Lucy: De kiabálok ! Ez gyalázatos rágalom! Röné: Nézd angyalkám! A vendégem vagy. Fékeznem kell magam! Nem tudok mit csinálni veled ! Légy erre tekintettel. Ha akarod, kifizetjük a diferenciát és fölfüggesztjük a játékot. Igyál egy konyakot. Adok egy bromot ! Akármit csinálhatsz ! Csak ne csinálj botrányt a lakásomban ! Lucy: /Rönéhez/ Mindig éreztem, hogy az ellenségem vagy! Halálos ellenségem ! /А többiekhez/ És ti is bele tudnátok fojtani egy kanál vizbe ! /Föláll. A másik három nő is feláll/ ! Farkasszemet néznek egymással./ « Adél: Jó ez a kanál vizbe való befojtás!! Inkább hálás lennél, hogy ugy tejelünk neked, mint egy tehenészet ! Jenő: De hölgyeim! Szeressük egymást ! Lucy: /Pirihez és Adélhoz/ És ti elhiszitek neki ezt a hazugságot ? /Egyszerre kiabálnak, botrány./ Adél: Beszélj csendesebben, igen? Piri: Mit támadsz meg engem? Kikérem magamnak ! Röné: Azt mered mondani nekem, hogy hazudok ? /Indulatosan az asztalra vág, ugy látszik, mintha meg akarná Lucyt támadni. Piri közbeugrik. Az asztal feldől./ Lucy: /villog a szeme/ Azt! Hazudtál! Röné: Már kértelek rá, hogy ne kiabálj itt! /durván/ Odahaza kiabálj ! Lucy: /hóna alá veszi a retiküljét/ Kisérjen haza, °enő!