Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

Si 9 - 21 KAPITANY: SZAVA: KAPITAIJY: SZAVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITANYNE: SZÁVA: KAPITÁNYNÉ: SZÁVA: KAPITÁNYNÉ: SZÁVA: Nem értem. Azzal kezdte, hogy a fia huszár. Hogy jön az ide? Lovon... Ezt különben is a rendőrségnek kell kideríteni. Az én dolgom a gyilkosság. (magában.) Hisztérikus... És honnan tudja, hogy az az ember meghalt... Nem olyan könnyen halnak meg az emberek... Én most mindenesetre megnézem, hogy hol az a izé ékszerész... Ott fekszik a szobában... Hát akkor én most bemegyek a maga szobájába és körülnézek. . • Ragyogó ötlet! Köszönöm. Kérem kapitány úr, menjen a szo-bámba, nézze meg, hogy az Osváth él-e! Nézze meg! (Magában.) Addig én megkeresem és figyelmeztetem! Na... majd kivizsgálom az ügyet. Hányas szoba? Nyolcvanas. Erre tessék. (Kapitány el.) Most merre lakik az a Dunayné... Megmondom neki, hogy ne forszírozzuk tovább... (El.) (jön, a házi telefonhoz megy.) Porta? Kérem, Osvát ékszerész úr már elment? Hogyan? (jön vissza.) Most hol az Osvát? Itt Dunai kapitányné... Köszönöm. (Leteszi.) Ez a nő! (Az asszonyhoz.) Itt a férje! Kicsoda ön? Az Osvát embere vagyok.