Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297
dolatot, a jellemek egymáshoz: való viszonyát, a drámairó által ajánlott szerkezetet, egyúttal arra is törekedett, hogy az előadás önálló művészi alkotás legyen, A rendező nemcsak egyszerűen a szerzői akarat értelmezője, nem tudja és nem is akarja az előadásban szövegszerűen megismételni azt, ami mindenki számára ismert, aki fellapozza a darabot. Az ő kötelessége az, hogy uj oldalról, társadalmi és pszichológiai oldalról mélyitse el a szöveget, Csehov azt erősítgette, hogy a Cs e res zny és ke r t "egy jó vaudeville". Azt irta a feleségének Olga Knyippernek, hogy az ő szerepe komikus /neki kellett Ranyevszkaját játszani/, A rendező mégis ugy vitte szinre a darabot, hogy az előadás lirai-drámai hangvételű lett; s ez a megoldás vált klasszikussá. Sztanyiszlavszkij szinpadi kompozícióinak középpontjában az ember maradt. Arra törekedett, hogy a szinész teljes mértékben élje figurája életét, ne csak elképzelje, ne csak ábrázolja. Ezek a hősök orosz értelmiségiek, akik megértették, vagy legalábbis egyre inkább kezdték megérteni, hogy az osztályrészükül kijutó szerencsétlenség a társadalmi viszonyok következménye, s egyre jobban felismerték, hogy meg kell változtatni a társadalmi, szociális strukturát. Sztanyiszlavszkij azt akarta, hogy a szinházban minden az életre emlékeztessen, hogy a szinpadon egy képzeletbeli negyedik fal húzódjon. Ugyanakkor azzal is törődött, hogy bemutassa a történelmi sorsok törését: innen az általa rendezett előadások sok hősének tragikus indittatása. Magától értetődik, hogy ez tükröződött a forradalom előtti munkáiban is, de nyomait megtaláljuk néhány, már 1917 után keletkezett produkciójában is, mint pl. A Turbin család napja i, a Páncélvonat, az Utvilovsz k és a Sikkaszt ó. Ez tette lehetővé, hogy a forradalom után különös szatirikus erővel jelenitse meg a letűnt életet / Revizo r, a Holt lelke k, a Tartuffe /. A Nagy Októberi Szocialista Porradalom másnapján Sztanyiszlavszkij Gajev szerepét játszotta a Cseresznyés ker tben. Az Életem a művészetbe n cimü hires könyvében ennek az előadásnak nézőiről igy irt: "Ugy tűnt, szerettek volna megpihenni a 12
