Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297

költészet világában, örökre elbúcsúzni a régi élettől. Az előadás hatalmas ovációval fejeződött be, a nézők hallgatagon mentek ki a szinházból. Ki tudja, talán közöttük voltak azok is, akik az uj életért indultak harcba." Hamis lenne azt hirdetni, hogy Sztanyiszlavszkij rögtön és feltétel nélkül elfogadta a proletárforradalmat. Voltak ingadozásai és kétségei, hibákat is követett el. De kétségtelen - egész művészete megerősiti ezt hogy elsajátította a forradalmi utat, próbálta megérteni és ábrázolni a szinpadon az uj embert, ugyanakkor mind világosabban látta a régi világ reakciós lényegét. Sztanyiszlavszkij megértette, hogy a mai szovjet szerzők darabjainál arra kell törekednie, hogy a bennük szereplő emberek uj minőséget képviseljenek. Amikor a szinház Afinogenov Rettegé

s cimü darabját vitte szinre, Sztanyiszlavszkij elsősorban azokra a szereplőkre, azokra a tudósokra forditott figyelmet, akik az uj szovjet ideológiát képviselték. "Amikor kommunistát alakitanak - mondta a szinészeknek -, leginkább attól őrizkedjenek, hogy a Művész Szinház-beli értelmiségit játsszák. A komunisták pszichológiája, egész viselkedésük az Önök által elsajátitottaktól alapvetően eltérő törvényeken, szokásokon, feltételeken alapulnak. Ok minőségileg uj emberek, és ha Önök ezt az uj minőséget nem tudják érzékeltetni, akkor soha sem játsszák el a valódi kommunistát, csak a jó értelmiségit." Sztanyiszlavszkij szinészként, rendezőként, a szinházmüvészet teoretikusaként mindig igyekezett feltárni a szinpadi személyek pszichológiai lényegét, lelki örömeiket és bánataikat, töprengéseiket életük lényegéről. E szempontból hozzá legközelebb Csehov, majd az egész csehovi, később pedig az orosz irodalom gorkiji hagyományai álltak. Sztanyiszlavszkij mindig arra törekedett, hogy átadja az iró alkotói stilusát, lehatolva hősei lelkének leglényegébe és megtalálva külső viselkedésük különlegességeit. Rendezéseiben, legyen akár az Egy hónap falu

n cimü darabból a kifinomult Ra13