Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 61 Kirke: Odysseus : Kirke: Odysseus : Kirke: Odysseus : Kirke: és nagyszámú cselédnépség heverészett dologtalanul palotád pitarában. és vendégeid csordáját, ahogy nyüzsgött, s elállta a szépfedelü ház aj tájait. Igen, szeretnek itt, nagyon szeretnek itt. Ki táplálja e rengeteg embert, ha a szigeten semmi sem terem? Óh, mindig van valahogy, hála az isteneknek, pénzben nem vagyok megszorulva. Különben nem tudom... Nem tudod-é te, ki fejedelme vagy e sziget minden lakóinak: te, aki idegen országok urait vendégül látod hosszú ideig. Te nem tudod? Mit kérdezsz hasztalanul hasontalan, nem fontos dolgokat, Odysseus: beszélj a szerelemről, a mi szerelmünkről beszélj. Itt csak a szerelem terem, Itt csak a csók virit. Én asszonyom: mert mától az vagy, Kirke, én szépszemű, széplelkü isteni nőm_ minden idegen innen rögtön távozzék, s vigye magával megrakott gályáit, aki gályával jött és ajándékait, aki ajándékokkal jött ide. /hem figyel rá, isteni dalt dalol/