Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 39 Kirke

: Maja: Mind : Kirke: Odysseus: Kirke: Odysseus: Mind: Kirke: vitte a viharos tengeren, karcsú hajóján. Hü szive bölcsen erőt vett a vér lázadozásán, s mint egy kismadárt, tova hessenté, mint egy virágot, szélnek ereszté, mint egy szép álmot, ugy kitörölte sanibó'l. /feláll, nem birja a hőséget/ Nincs ember, kit e szem meg nem biivöle eddig, meglátjuk, csak egyszer szemem sugarát kiállja! /mély áhitattal jő, két tenyerét szivére téve/ Odysseus ! Odysseus ! /felujjong és sikolt/ Odysseus ! /látja ezt, mikor belép, szótlanul megáll, a szeme Kirkén marad s szintén fellobban, de aztán keményen szembenéz vele./ /kézzel int, a társaság zúgás elhallgat/ /előrejön büszkén, akkor letérdel Kirke lába előtt, s átöleli a térdeit. Ravasz, hizelgő hangon./ Kirke, te széphaju, nagy Okeános szép unokája, sok baj után, imé, hozzád menekülök. s itt mulató vendégeid elé, kiket áldjanak isteneink, mind egész életükön, és kivánom, hogy kiki hagyja fiára házának vagyonát. Üdvözlégy, dicső Odysseus. /veszi a serleget, mézet tesz bele s lisztet és