Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

Odysseus: Kirke: Odysseus: Kirke: - 4o virágszirmot, a bor tetejére/ Nagyhirü, bölcs Odysseus, légy szivesen fogadott vendég e házban. /Odanyújtja./ /kardját kirántja s rátámad Kirkére, mintha meg akarná gyilkolni. Kezéből kiüti a serleget./ Hahá, te világ szajhája, de jó von engem is disznaid közé telepitni! Itt van a végórád, nyomorult nő, hogyha a hőseimet ki nem engeded innen! /előbb ijedten ámul, a társaság a teremben megmozdul, hogy Odysseusra rohanjanak, ekkor Kirke fölkacag./ Vaj, ki vagy és honnan? Ki atyád és szent hazafölded? Bámullak, e karddal jöszte reám, még senki se jött soha ekkora fegyverrel énrám vadászni !... Bámullak, idegen, hogy szemembe tekintél, és nem esél a földre imádni engem! /Letérdel./ Én borulok le előtted! vedd szivemet, te gonosz, furfangos ember, és adj engedelmet, hogy előtted felálljak! Nem addig, mig kardomra az esküt nem teszed itt le az alvilági, földi és égi istenekre, hogy se nekem, sem embereimnek ártani nem fogsz. Megcselekszem az esküt az alvilági, a földi s az égbeli istenekre, hogy sem neked,