Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 38 Fekete fejedelem: Kirke: Lányok kara: Kirke: Polites Kirke: Polites : Kirke: Polites: Hol a nap feketére perzseli a vért... Kuss, te kutyák! Lesz csend, vagy láncra veresselek! Amit hallunk, oly édes a szivnek, e dicső hajósnak, aki kincseket garázdáz a messzi vizekről, mindent túlszárnyaló a hire, s megragadja szivünket. Zengd görögöm, kalandjait ennek a hires isteni hősödnek, mit mivel a szivek mezején. Óh, az a férfiú, csodálatos, isteni asszony! Erre a női szépség nem hatott még sohasem! Sem a női csel, sem a női könny soha el nem téritették őt az ő bölcs utairól. Haragom ne szitsd fel ellene! Akkor ez egy szörnyeteg ember! Nem bizony az, nem szörnyeteg, s nem bűvölő. Ámde szivét ifjanodaadta nejének, szépszemű, szépajku szép Penelopének. S husz éve soha más nőre szemét nem is vetette! De hiszen nőjét sohase látja! E férfiú szivét nő soha meg nem vette, sem Helénának isteni szépsége, sem az elrabolt gyönyörű rabnők, sem Kalypso, az istennő, aki maga hét évig futott utána, semmi szépség, báj, meg nem zavarta. Csak a szűz Nausikaa vala nemrég oly közel szivéhez, hogy szinte magával