Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 37 Kar: Jaj, a szél fuvallatával versenyt szálló Odysseus hogy fog innen visszatérni, jaj, a szivem odavan. Második kép Kirke palotája Kirke: Polites; Kirke: Barbár fejedelem: Kirke: Még szóljatok, jó görögök, Odysseusról, az édes hó'sről, akinek hire milliószor érte szivem már, ugy iszom minden hangotokat, mint a száraz föld az eső édes csöppjeit. Hogy Iliont elhagytuk, annak hét éve már, most a szegény, bus bujdosást mondom el, mert haza földjétől távol küzd a bajokkal, üzi Poseidon, a földrázó, kékhaju isten, ámde a nagy hős ezernyi veszélyeken ur lett. Már háltunk a Kallipso barlangjában, és Aiolosnál, a szelek istenénél, faragott nyoszolyáin s himes szőnyegein. Majd a lajsztrogonok szörnyű mezein, a gigászok emberevő fogait kitapasztalta a sorsunk. Rettenetes köveket hajigáltak utánunk, s hörgtek a haldoklók, a hajók recsegve ropogtak. Odysseust, csak őt zengd énnekem. Széphaju istennő, büvölőszavu Kirke, ránk és hőseink tetteire még soha se voltál ily kiváncsi. Nem vala szived... Kuss.