Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 21 Odysseus: Nau si kaa: Odysseus : Nausikaa: Odysseus: Nausikaa

: Odysseus: Igen. Te vagy Odysseus? a trójai hős? Én vagyok a fürgelabu suhanc, én vagyok, aki ifjúnak álmodja most magát. Te vagy-é a hős, kit az isteni dallos, Démonodokos szokott zengeni, hogyha atyámnál, Antinoosnál a királypálcás fejedelmek egybegyűlének, a vak dallos a citerát feltéve a szegre a lantot előveszi és eldalolja bajnok Odysseus s Achilles összetűzését, mint vágták egymást szavaikkal az isteni lakmán, vagy hogy a nagy falovat hogyan vonta be Trója, mert ez volt a végzet, hogy Ilion a porba omoljon, s hogy harcolt valaha ott Odysseus, mint a hadisten, ugy zengé, hogy e harcnál nem volt soha szörnyűbb... /köpenyét arca elé vonja és sir./ Sirsz, te vitéz? sirunk mi is mindenik szónál, hogyha a dallos dala zeng palotánkon, Istenem, a te szived bánat keseriti, a mi szivünket meghatja a dicsőség... Gyermek, a könnyű, amit te szemembe fakasztál nem a fájdalom könnyűje lesz bizonyára! De ha elgondolom, hogy husz éve kavargók vész viharában s már nem is ember, csak mesehős lett a nevem éke, s én viharokban, Posseidon dühe rángat, habra hab sodorván, jaj, ki vagyok én, életek boldog, ostoba hőse!