Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 2o hogy'ki vagyok, ugy kinevetnének engemet! Kar: Ki vagy? Ki vagy, jó idegen? Odysseus: Nem mondhatom meg én akárkinek, Na, itt van köztetek a király leánya? Nausikaa: Nekem megmondod? Odysseus: Neked? Kar: Fejedelmi Nausikaa, vallasd ki az idegent, mi addig táncolva a rétre futunk, hahó, hahó, ujjongva a rétek ölén, a virághimes réten... /Elmennek./ Odysseus: /szerelmi izgalom vesz erőt rajta/ Jaj, mi lesz velem, mi veszély ér végzetül engem. Nausikaa: Beszélj, jó idegen! azt Ígérted, elmondod, ki vagy! Odysseus: Csak nézlek, nézlek, te rezgő harmatcsepp, s valakire emlékeztetsz oly igen engemet, ime, te, aki itt szemem előtt élsz, s kitárt szivvel iszom be fényedet, lehunyom szemem és illatodat szivom... Mi történik még énvelem, bőséges kavargó áLetemen, óh, újra hogy megfiatalodtam! Nausikaa: Jó idegen, nem félek tőled. Odysseus: Odysseus vagyok! Még most sem félsz-e? Nausikaa: Odysseus?