Arany János: Buda halála; Q 11191

-26 Detre /folyt./ Ezt adom a szóhoz, szavaim zártául: Nem fér soha vele az egész Etele; Ami valál eddig, légy ezután fele. /"Szóla; de bölcs ésszel Detre bolondul járt; Etele arcától ne gszörnyede mindjárt; Szeme a villámot kegyetlenül ontja, Maga fojtott szóval fenyegetve mondja./ Etele: /egészen felindulva, de nagy méltósággal, megragadja Detrét és előre vonja, hogy senki V ne hallja/ M±fcxfK± Nem tudom, Odinnak asztalához ül-e, Kit felakasztottak magas ösztörüre, Sátorom elébe, törvény szava nélkül, Ronda repesőknek utálatos étkül. Hanem azt az egyet mondom, öreg, néked: Ugy verd ezután is közibünk az éket, Palotám küszöbjén ugy lássalak itten: Hogy szörnyű halált halsz. Meglesz,bizony Isten. Detre: /"Össze az agg ember rogya két térdére, Kegyelmet urától szava miatt kére, Csókolta ruháját, bő köntöse alját, Könnyel potyogtatta bársonyos aszalyját./ így én nem akartam, nem is ugy gondoltam, Szót nyelvemre a szó hebehurgyán tolta; Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot, S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok. De Bendegúz és Rof élő tanú benneAzaz élve mindjárt bizonyságot tenne: Voltam hunok iránt valaha is rosszal, Tettben avagy szóban valamely gonosszal?! »