Arany János: Buda halála; Q 11191

- 27 Etele: ,/lly mentség ajakán rebegett a vénnek, Megesett nagy lelke bátor Etelének, Haragja lohadon meglohada, s fenkölt Szive nem tűrhette az alant fetrengőt."/ Állj fel, öreg /"mondta, lábára segélvén-»

1/ Megvertelek agy-e, fene szókkal élvén? Hem bántalak immár. Eredj tova bátran: Nincs tiltva előtted ezután se sátram. Buda vérem felől, amit eléhoztál, Abba lehet jó is: nyűgös az ily osztály; De, ha magát győzvén az erősebb enged... Mondom, öreg, nincs mért ugy félteni minket. /Hirtelen hátatforditva Detrének, indul vissza a sátorba/ Torda: /örömmel üdvözli kupát emel rá, a többiek ugy szintén/ Öröm és dicspség Etele királynak! Fénye le ne szálljon soha is napjának. ,/Szinte kórusban, harsogva ismétlik./ Detre: /az előtérben egyedülmaradva/ "Sárga fakó szinét tüzeli a szégyen"/ Gőgös Etel, jó, jó! Ha nehezen, mégis lám bent van az ék is! / ' / ' /Előfüggöny hirtelen össze. Szin sötét, fények időmúlást érzékeltetnek./ Zene halk, időnként felerősödik.