Arany János: Buda halála; Q 11191

- 99 - /Miközben az áldozati oltárnál egy hun vitéz áldozatot mutat be és Buda leengedi a sátorlapot, előfüggöny lassan behúzódik./ /Háttér világos, csak lassan sötétedik be Regős szavai alatt. Regős: /kapcsolódva az előző jelenethez/ így a többivel is, kit ravaszul Detre Hajolni tapasztalt vala zendületre; Rég ideje sző-fon maga titkos tervén; S béadta nevenkint, hunokat ismervén. Hisz ember az ember, akkor is az volt lám; Megörült, s megdöbbent Etele nagy voltán.Buda végez minddel szép szinnek alatta, Szájába miképpen Detre vitéz adta. /kis szünetet tart, közben előfüggöny mögött teljes sötétség./ Szömöre azonban s vele küldött társa Járnak vala immár jó futamodásra: Tisza sodrát éjjel pairpán ne g úszták; Keletre, homályban, végnélküli puszták. Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatja dobajját az ügető ménnek; Dél est vala már, hogy felkaptak a hátra: látszott is Etellak, Etele nagy sátra. Lakozás egy hétig vala most, nagy ünnep; Reggel, az uj karddal, áldozat Istennek, Azután hős torna, befejezve torral, Este kemény vivás a bajnoki borral. Háromszoros ünnejS öröme gyűlt össze: Etele mén hadba: bucsupohár lesz e; Meg az Istenkardnak vagyon avatása; Idvezlő követek fényes fogadása.