Arany János: Buda halála; Q 11191
— I ni и яшимм^^ммишяивим^^м^^ирд^иияди^имш^р^ - 100 Regős: /folyt./ Jöttek vala, messze Ázsia szélektől, Követek nagy számmal atyafi népektől, Valakik a hunnal egy fej alá tartnak, Lakói a tenger- és az Etel-partnak. A besenyő, bolgár, jász, kazar, - a várkun, Mely védi tanyáit kilencszeres árkon, i Lapos nyelvű palóc, küldi barátását, Hódolva köszönti Etele országát. Jöttek ajándékkal, egy sem üres kézzel, Kiki maga földjén ami beçsesb ékszer: Hoza nyusztot, hölgyet, kinek ege téli; drága szövött árut, tevéken, a déli. Magyar is, magyarok vezér fejedelme, Ki nagy országot bir Etel folyam elve, Külde ajándékot, aminemüt egy sem: Illő bizony, ezt, hogy énekbe* lefessem. Vad ménes akárhány, vad anyáktul ellett, Barangol a sikon, Etel vize mellett. Vemhedzik a kanca viharos széllángtól, Fene táltos-méntől, fütosó villámtól. Pányvával ezekből, ha mikor kell, fognak, Haj it va kötését repülő huroknak; Veszedelmes játék, mivel a bősz csorda Lovat és lovagját levágja gyakorta. Magyar egész ménest haddal foga közre, Tereié, /hallatlan!/ mint a csikós, össze, Küldte ajándékon Etele királynak; Hire soká fönn lesz ennek a hajszának.
