Arany János: Buda halála; Q 11191

-98Buda: /karonfogja Álmost, viszi a sátrába, közben fojtottan, súgva/ Meg is ám halhatnék tőled rokonomtul, Mióta kiéállyá Etelét megtettem, ő pedig abban jár, hogy ne legyünk ketten. Álrao s : /котоlyan/ Rémlik Btel büszkébb, mint annak előtte. Jár maga eszén csak, tesz maga oktábol, Régi szokást mellőz, uj dolgokat ápol.Buda: /Már benn vannak a sátorban./ Titok, amit hallasz... Ne félj! Etelénél kárt vele nem vallhatsz, Bár engem az útból félre akar tenni, Ami nem igazság: de ha meg kell lenni! Egyszer hal az ember! magamért nem bánom: Asszonyomat, hogy tán kirabolja, szánom; Amim van, az itt van: rejtsd el neki, kérlek, Légy gondviselője nyomorult Gyöngyvérnek. /Éks zerekkel és aranyakkal tömött zsákot ad át neki./ Álmos: /komolyan, megértőn bólint./ /Észreveszi, hegy hunok jöttek az áldozati oltárhoz, leereszti az egyik sátorlapot, mintha zárkóznék./ ó jobb is, amim van, rendelni halálra: N Nem tudni, a holnap sohse, mit hoz mára; Ne nyelje be ő mind: im, neked ezt szántam: Jó emlékezéssel légy róla irántam. /aranytálat ad át Almosnak/ /Mialatt Almos a tálat nézi, Buda leengedi a másik sátorlapot is./ / / '