Arany János: Buda halála; Q 11191

- 96 - Buda: /célzatosan/ Éjjel jobb, ha jőnek hozzám mint napközben. l Szabolcs: /megértőbben/ Detre, a szász intett, hogy legyünk mind résen. Buda: /erőltetett vidámsággal/ Hogy vagy, öregem, te? Má hini se' merlek Lakomára, hékám; Ízetlen a serleg: Etele gyanakvó, rád, valamint rám is: Jól teszed! Okos légy, kerülj ezután is. Szabolcs: /bizonytalanul, nem tudja mit akar Buda./ Uj az idő s ember; az egész világ uj: A vént leszorítják, ha maga nem tágul. Buda: - /Ékes aranyserlegeket ad át, diszes kelmébe takarva/ Nem igy, Bendegúz és Rof idején, volt ez, Kik alatt szolgáltál: hanem akkor volt ez! ¥éred elomlását Etele mit bánja!... De fogd: Bendeguzé; kincse maradványa. Szabolcs: /kibontja, nézegeti, látszik, hogy eégész hangulata más lett./ Buda: /miközben a sátor belsején keresztül kifelé kiséri./ Mi haszna ezentúl billikomok, tálak, Arany-ezüst eszköz Buda nem-királynak? Etele rátenné kapási kezét, hidd el: Vig napok emlékét, pajtás, nesze, vidd el! /Szabolccsal együtt ki./ /Egyre világosodik/ Álmos: /Bérével jön az áldozati oltárhoz. Ott megállnak. Nagy beszélgetésben vannak./