Arany János: Buda halála; Q 11191

/Már Detre: Buda: Gyöngyvér: Buda: Szabolcs: Gyöngyvér : Hajnal: Szabolcs : - 95 hajnalodik/ Jobb nekem elmenni, mint küzdeni párton. Testvérek ügyébe magara' minek ártom? Hun atyafi-harcnak mi köze a góthol? Aki erősebb lesz, annak, igen, hódol, /kimegy a színpadról./ /megállt az áldozati oltárnál és hosszan néz Detre után, majd csüggedten visszafelé indul és odaszól Gyöngyvérnek, aki kijött a sátort

erraszra./ Soh* se látjuk többé Buda sátorában. /kis csönd/ /halkan, súgva/ Vermeid immáron éjjeli munkával Hajnal megbontotta hites ag szolgával; A sátor furkózott fenekét megássa: Derül onnét arany-ezüst ragyogása. Dűlnek elő sirból eltemetett kincsek; /Kompán/ Ki azokat látta, ember olyan nincs meg: Ki oda temette, mind-egyer levágták, Hogy el ne beszélje ura gazdagságát. /А sátor hátsó bejáratán belép Hajnal kíséretében./ /befordul a zajra, meglepetten/ Szabolcs vitéz!.... /Miközben Buda felé megy, kicsit kelletlenül/ Éjjeli álmomat végig sem alhatám Hivattál Buda ur, hajnalok hajnalán.