Arany János: Buda halála; Q 11191

- 51 I. Követ:/folyt./ S gondjai hit dolgán éj-nap betegednek, Máglyára menendő van annyi eretnek. Ha hát- ez uramnak üzeneti hozzádKész engedelemre pártosait hoznád: Ebből te is, ő is, vonnál nyereséget; Megbizva mi jöttünk ezen alku végett. Etele: Követek szavatok ime megértettem; Buda királynál ha voltatok-e, kérdem? I. Követ: Uram, válaszolnunk kell bizony most nemmel. Etele: /"Ig.v feddi, keményen összekapott szemmel"/ Tudnia császárnak illő, s követének, Valamig a hunok fejedelmi élnek; Senkise hallá még Buda király holtát, Legfelyül intézi hunok összes dolgát. No tehát őhozzá mentek ezen nyomban, Ajándékkal is őt kéritek azonban; Magam is ott lészek, ami engem illet, Társa levén, hü kard az oldala mellett. I. Követ: /"Erre lehajolván a követek mélyen, Szabad-e az első kérdi, hogy beszéljen? S miután a király engedte, joházva Csendesen igy szólott halkan magyarázva:"/ Buda királlyal - most - ebbe* közünk semmi Császár Eteléhez parancsola menni. Célt sehol, ugy mondá, ha nála nem érünk; Vele nem férkezvén, inkább hazatérünk. Ki fogóznék, úgymond, töveszakadt ághoz? Omló hegyi kőhöz, kövi gyér indákhoz?. Buda már volt, ami. Etele a "lészen". , Bocsáss meg uram, hogy kimondtam egészen.