Arany János: Buda halála; Q 11191

52 \ Buda: Etele: Buda: /Már korábban kijött és feszülten figyel a szomszédba. Most Gyöngyvérrel vált halkan néhány szót./ /"Etele az ily szót látszik vala unni, Mégis szive szerént nem birt haragunni; Elenes indulat percenetig vivja;"/ Jöjjetek - majd akkor - mikor ismét hivlak. / A sátor belsején keresztül kikiséri a követeket,- majd visszajön és Buda sátra felé indul./ /"Maga pedig menvén Buda hőshöz által, Jöttire a bátyja megfordula háttal, S hogy szóla kezde, akkor is az görbén A semmibe nézett, és monda kitörvén"/ Be minek futsz hozzám, dicsekedni ezzel? Gőgcs Etel, látom, mily célra törekszel! Követek dolgában mit tudok itt tenni!... Nem vagyok én társad, nem vagyok én semmi. Oh! bár e világon élve ne is járnék, Látni magam' fogytát, mint reggeli árnyék; Hadd nyelne be mindent, nosza csak hadd falna, Kinek egy hörpintés a világ hatalma! Itt nézem, aléltan, türelemmel, békén; S kérdem fölijedve: én vagyok-e még én? Ha! vagy a más ült helyibe az énnek? Lettem örökömben hazajáró lélek? De azért se! mondom. Én mondom: azért se! Ollyat riadok, hogy mindenki megértse: Jogomat kivánom, eskü szerént. Vagy-vagy !... Máskép szakad a hur: ami valál, az vagy.