Arany János: Buda halála; Q 11191

- 45 Annyi hegyes sátor terem a friss zöldben, Mennyi vakond-túrás nincs puha mezőben. Sok szÓEsere lőn ott. Kanem Etelének Mi gondja ezekre s valamit beszélnek; б kora hajnaltól papipén ül estig, б legelőször kél, legutolszor fekszik. Hadait fárasztja, töri a mezőben, Déli; napon ugy, mint viharos időben. 6 maga legtöbbet ázik, alél, fárad, Hosszú sovány böjtben szomjú inye szárad. Rendeli a népet zászlókba nemenkint, Külön ismét osztja, szedi fegyverenkint; Hét nemet igy állat, régi szokást nézve, Mind a hetet oztán szeli több uj részre. Sereg ott seregből csapatonként válik, Dárdavetőt, Íjászt, külön egybeállít, Lovagot külön csap kaszás szekerektől, Vár-bakoló eszközt másféle szerektől. Mint olaj a viztől, bár összevegyitnék, Elvál, maga társát felkeresi mindég: Ugy Etel is bármint seregét zavarja, Helyre legottan gyül, mihelyest akarja. Van ugy, az egész nép, mint vert had, elömlik, Száguldva mezőben, szanaszét iramlik: De, mikép nagy foltja sereges madárnak, Mind sorba verődnek, mielőtt leszállnak. Van, hogy egész tábor kapu módra fordul, Minden csapat éllel meredez a sorbul;