Arany János: Buda halála; Q 11191

- 46 Mint gyermeki játék -csürcsavarintóban, Sarkon forog egy vég, más szilaj ugróban. S väa mint jó béres kezében az ostor Megkanyarul hosszan néha egész had-sor, Közepin hurkot vet, gyors vége kipattan: Megérzi bizonnyal, kire majd ez -csattan, így a király napról sergét töri napra; Néha meg álmából éjjel veri talpra, Esteli éhomra falatozván máskor, Megriad a kürtszó, első harapáskor. De ha nehéz munkán sanyarta eléggé, Hagy pihenőt közben; becsüli vendéggé, Bő hússal üditi, jókedvű itallal: Ki gondol ilyenkor testi viadallal! Nem is emlegettek ott egyebet nála, Etele a hunok igazi királya; A legutolsó is érzi magát jobbnak: Etele nagyságán gondolja nagyobbnak. Büszkén valamennyi érzi a hun ember: Hogy, ki vala csepp viz, ő ezután tenger.lg

y Etelét, mondom, sokat emlegették; Buda király meghalt, tán el is temették. És bizony akkor már csak Etelén álla, Maradni a népnek egyedül királya: De hite nem szellő, s nem nyil, melyet ellő Jó Buda bátyjához szereteti kellő, /eddig láthatatlan volt, most megjelenik Budával. Szöveg szerinti játékkal illeszlced nek a képbe./