Arany János: Buda halála; Q 11191

-24Detre: Rebeg az mindentől » Egy kicsi szellőre talpig összerendül. Mert fél az erőstől titkosan a gyenge Ma^lí gyarlóságát teszi mindég szembe; Gondja vadul virraszt a derekabb társon; Ki ártani tudna, nem hiszi, ne ártson. Dicsérnek előtte: neki már az is seb; Azt méri titokban, mennyivel ő kisebb; Csak azon fojtódik, csak azon évődik: Hired szele, füstjét leveri a földig. Nem sejted-e már is Buda elváltoztát, Mióta királyul fényét vele osztád? Szeme rézsut pillog; huzza magát vissza Még a vidám bort is hallgatagon issza. Neved árnyékát ő azelőtt is félte: Buda jó bátyádnak bus gondra до vél te, Gyermekkorod óta, hagy az első haddal Szájára vőn a nép, szájára vőn a dal. Szeme-fénye másnak, az övében szálka, Lettél akaratlan, szomorú vaksága. Áruló ! Ármányos ! aki vén létedre Madárfogó lépet kensz hamis nyelvedre ! Ki méri egyenlőn, omló vizek árját? Pécére ki szabja, levegő határát? Etele: /fojtott haraggal/ Detre: /csititóan/