Arany János: Buda halála; Q 11191

I -25Detre /folyt./: Fényt hova és meddig a nap is árasszon?Az menjen, uralmot, birodalmat osszon! Rem is a szeretet, atyafi szent hűség Szülte csupán tettét puha kislelkűség: I Ha nem teszi is fél, ha teszi is bánja: Ujját lemetélvén, most visszakívánja. Tudom, szeretetben hozzá te vagy édes; Nagy lelked a hunok közt példabeszédes. Etele: /méltósággal hallgatja, de kis gúnnyal közbevág/ Szép szóval az embert, mint egy bölcs, oktatod; Tigrisként rohansz rá, midőn megkaphatod. Detre: /mintha nem is hallotta volna/ Szavad is már eskü; hát még hited oztán! Nem változik elméd Buda elváltoztán. De soká dörzsölve as-zu fa is gyulád; Hamarább ennél az emberi indulat; Kivált, ha örökké: "Buda igy, ugy..." hallod: Isten maga volnál, mégis megsokallod. Lám mondom azért, hogy sziszegő kigyótól, Tarts, mondom, örökké a fülbesugótól; Buda szavát hordja, maga is megtoldja: Mit összekötétek, sima kézzel oldja. Ami dicső és jó, azt közösen osszad, Egyedül te inkább elbirod а rosszat; így vele tán megférsz urasága székén, Bár senyved a nagy sziv a türelem fékén. Akarsz Buda hőssel meglenni királyul?