Arany János: Buda halála; Q 11191

- 21 /Soká Buda nem lelt ép szét feleletre; Mint sas fészkibe, ha idegen sas szállna: Verta vadul szivét az ijedség szárnya./ /Végre süket hangon, mely kétfelé vásott:"/ Mit tegyek? ... im késő, - öreg a tanácsod Sok is a bánatra, de kevés a tettre. /"Most közelebb hajolt Berni okos Detre."/ őrizd magad, mondom, Etele hirétül: Azzal Buda romlik, ha Etele épül, S mely röpülő szárnyát terjeszti nevének, Lészen neked, ugy tudd, halottas az ének. őrizd magad attól, gyenge szived* lássa; Félelem a gőgnek itató forrása, Azzal veri szomját, növeli ártalmát; Mig bátor eszesség letöri a szarvát. Szinig ugyan tartja folyamot is partja: De ha agy nő egy ujjnyit, messze kicsap rajta. Két férfi birokban egyenlőn vetekszik: Nehezen kél, aki egyszer alul fekszik; És hegy tetejéről a kő, ha megindul, Le az aljig oztán nem áll meg azontúl. \ No hánt eleinte szemesen ügyeljed, Hogy el ne szoritsa közös ülőhelyed. Mert savanyu lesz majd ülni kicsiny szélen, S visszakapaszkodni földre-bukó félen. Nem mondom, öcséd is gonosz akarattalDe bizony rád nő, ha gyengének tapasztal; /elmélkedve/ Viszi saját kénye, rohanó dagálya: Mintha szelet fogván, megered a gálya.