Arany János: Buda halála; Q 11191

Detre /folyt./ Buda: Detre : Gsát : Buda: - 15 /folytatva, Csáthoz/ Ahogy mi, királyok, - mint már én, vagy magad A hun király biztos védszámyai alatt. Nem félünk, hogy a nép ellenünk fellázad, Csata elvesz/ése nem nekünk gyalázat. /keményen/ Csekéïy a szolgálat, a tartás királyi... /nevet, de nevetése hamisan cseng/ Máskor a szemünket sem mertük behunni, Most egyéb dolgunk sincs: enni és alunni. /kimegy a sátorból./ /hosszan Detre után néz, Budának beszél, aki már csak félig figyeli/ Igazat én láttam fordulni hamisra, Drága nemes gyöngyöt éktelen kavicsra; Méhsört savanyuvá, örömet is búvá, Bátor bizodalmat, riadó gyanúvá. Atyafivér vizzé, sőt epe-méreggé Hogy változik által, ezt látom örökké; Ez vagyon áruló, sese-susa szóktól: őrizd magadat te a fülbesugóktól. Mert az ilyen szó bont tömör egyességet, ïékony repedésbe fesziti az éket, Feszegeti halkan, mig hasad és szétdül: No tehát őrizkedj * afféle beszédtül. Mi tagadás benne: fáj nekem, ha látom Ottan hizelegni sok régi barátom*