Arany János: Buda halála; Q 11191

Szabolcs : Bere : Szabolcs : Bere : Csát : Szabolcs : Békében... /indulattal/ E hadnak nincsen ao ha béke... /folytatva előbb megkezdett gondolatát/ Körül a szomszédság búvó menedéke, Onnan idegent is, hunt is rabol átkul; Hadban elől ijjeszt, mérföldnyire száguld. Nem lakik e banda soha sátorszinben, Eső, hideg és hév feketiti szinben, Bőre nem is bőr már, hanem ordas kéreg; Nyerge az ágy s tűzhely, hus ez alatt fő raeg. Mert nem volt Kanyaró, feje atyja nemnek, Vezeti seprőjét hunnak, idegennek, Ki barát és ellen földjén rabol, éget, Ki apát anyát ölt, s aluvó vendéget. Ezt, - noha Budával táboroz egy-párton, Nem tűrhetjük ittbenn, csak kivül az árkon. /mint, akinek Kanyaréról jutott eszébe/ Föld nyomorú népét, az idegen fajút, Ostorral azonban épiteni hajtjuk Seregestül, amely tud bánni a kővel, Vagy arravaló, hegy emelje erővel, Sziklát seregestül hordnak majd nagy heggyé Munkában az éj et nappal teszik eggyé, Etetik éhszáju csorbáit a falnak, Tornyot is az égre, négy szögein, tolnak. Hamarább mint vélnéd, vár leszen a várból, Kapuit ácsolják nagy erdei szálból,