Arany János: Buda halála; Q 11191

- 112 Szabolcs: /folyt./ Csiga.eresztvényre hidját lehidalják, Iszonyú mély völggyel köritik az alját. Álmos: Buda királyunk majd a helyet megjárva, Épiti fa sátrát nagy kő palotára; Ernyőt a hunok is körülötte vonnak, Tetején lángdulta fö/dözetlen romnak. Kürtszó. Hajnal: /megjelenik Buda sátra előtt, félrevonja az egyik sátorlapot, mire az urak megindulnak Buda sátrába. Láthatóan erre vártak eddig. Miután valamennyien bementek, Hajnal ismét leengedi a sátorlapot, majd maga is eltűnik./ Csát: /menetközben egészen fellelkesülve,körülmutat/ Budaszállás, amely volt azelőtt nincsen; Ki látni akarja, fölfelé tekintsen! Sátorait tarkán emeli magosra; Hirtelen megépül Buda uj várossá. Bulcsu: /А többiektől Szömörével hátramarad. • Fojtottan./ Eleinte a szó hirtelen és hangos, Dobál vele büszkén sok előharangos, Föl isten egére hajitani merné, I / Nemhogy, zabolázván, Etelét ismerné. Szömöreh /szinte gúnyosan/ De bomlanak immár külön-külön észen, Füstbe ama nagy tüz, félő, ne enyésszen. /Bulcsuval együtt ő is eltűnik a sátorban./