Arany János: Buda halála; Q 11191

- 110 Bulcsu: Osât : Bere : Szabolcs Kadarcs

: Almos: Kanyaró : Bere : /gúnyos/ Százféle tanácson száz elme hasonlik: Mint habüdött pandal, Buda ügye omlik. Budaszállás -urak - nyilt, mezei tábor, Nincsen is ez helyben maradásunk bátor. Nosza rak|unk várost, kőre követ szintén, Valamint sok más nép teszi Naplementén. Buda is örömmel e tervet fogadná Éppen ahogy előbb jó Bere javallá. Mire Etel megjő, ha volna lehetség, Hogy ilyen épület akkorra megessék! /komolyan fontolóra véve a tervet/ Város vala régi, Duna jobbik partján, Megtörve had által, Keve, Béla kardján; Tornyai, bástyái, mellvédei most rom: Hunok ide jöttén alázta meg ostrom. Teteje hamvvá lőn; még falai állnak, Lassú enyészettel ott hagyva halálnak, ügyefogyott aljnép csarnokait éli, Szél benne bitangol: az északi, déli. /belopakodik a szinre, az urak közül néhányan ráfigyelnek, aztán megvetően visszafordulnak. Kanyaró Buda sátra felé lopakodik, aztán megáll és valahol a sátor mögött eltűnik a hun urak elől./ /hosszan nézte Kanyarót, majd gyűlölettel/ Mostan Buda mellé, mint keselü, jöttek, Dijul akasztófát s aranyt kikötöttek, Azt, hogy ne találják, ezt, hogy ne veszitsék;. Kénytelen ámbár, de kellett a segitség.