Arany János: Buda halála; Q 11191

- 106 /Előfüggöny mögött teljes nappali fényben Budaszállás./ A szinen az áldozati oltárnál többen állnak: Bere, Szabolcs, stb. Később Álmos jön Bulesuval, Csát, stb. Beszélgetnek, izgatottan figyelnek Buda sátra felé./ Szömöre és Kadarcs: /még a Regős szavai alatt kilépnek Buda sátrából. A hunok megállitják őket./ Előfüggöny gyorsan szét, zene elhallgat. Szabolcs: /indulatosan, a megkezdett vitát folytatva/ Nem volt szabad azzal, nem tudta mit enged, I Társul az öccsét, hogy székébe fogadja, S a nem-adhatóját valakinek adja. Bere: Királyt Buda nékünk nem tesz maga mellé, Se kérdve, se hallva: "ime, Ország! kell-é?" Gyűljön azért ország, ki ne őrá bizza: Vétesse hatalmát kénytelen is vissza! ® Álmos: /őszinte felindulással/ Iszonyitom én meg a nagy, örök esküt, MéELyet szive vérén Etel az-nap eskütt: Eogadá, nem tartja: ám most kiki lássa: Nemzetül a hunnak ne legyen romlása! Csát: /haragos indulattal, Álmos és Bulcsu felé/ De te Bulcsu uram és Álmos ur, a gyula És a többiek mind, kádár, Szalárd, Torda... Nevüket emlitsük beszorult ököllel? Hogy Buda osztályát okozzák Etellel?! Álmos: /őszinte érzéssel/ Nincs is nyugodalmam,ye lelki se testi. \