Arany János: Buda halála; Q 11191

- 107 Bere': Szörnyedek a szótul önnön magam nyelvén, Buda gyalázatján, Buda veszedelmén. Szabolcs: Buda vala jámbor, nem büszke, negédes Vala nyájas, vidám, szelid, emberséges, Szófogadó, kész, hü... Kadar es : De igaz is, bölcs is: Benne ugyan nem volt Ъ gkisebb erkölcs is. Szömöre: /nem akar a közhangulat ellen mondani/ Oh bizony! akkor volt a mi szavunk kellő, Iáig magunk fő jobbágy, királyhoz egyenlő. Bulcsu: , /mélázva/ i

x Szoktunk oda járni, mint haza, hivatlan, Fölkelni, ha tetszett, ülni le, mondatlak? Kérelmet ha tevénk, a hangja parancs volt... Csát: /keményen/ És Buda kért tőlünk, ha miben parancsolt. Szömöre: /fojtott suttogással/ Könnyű bizony eddig vala szökni árkot, Szóval Buda mellé ütni merész pártot: De mi lesz a vége? s mi elébb a kezdet? Van mit nagyon erről tanakodni bezzeg. Szabolcs: Haliám hunok között háborog az alrend... Csát: /indulatos méltatlankodással/ Megbódul az elme, és rss gbomol a rend; Csoportosan öt-hat dugja fejét össze: S a vérszagot érzi, s mond: nagy idő lessz-e!