Arany János: Buda halála; Q 11191

-105Regős: /folyt./ S már zizzen az erdő, fodorul a vi. z is, Hosszú haja árnyát lenditi a füz is, Már lombokat lóbál, már ágat is ingat, Már egy egész karcsú fiatal bólingat: Zug itt is amott is a liget és megdűl, Szennyes az ég boltja szapora fellegtül, Kardját hüvelyéből rántja egy-egy villám, Zengeni, ugy tetszik, moraját is hallám: Hir támad azönkép a hunok szállásin Tompa beszéd, кЁк bor közt, nagyok áldomásin; Hogy* támada? hogy nő? ki toldja? ki kezdi? Tán a levegő is egyaránt terjeszti. Budának először dicsérete hangzik: Hajdani jó élet, heverő nagy lagzik, Munkatevés nélkül, ingyen, a vidám bor: S hozzá Buda lelke, a szelid, a jámbor. Az, ki Buda nevét emlitni se* merte Már hónapok óta, most jár vele szerte, S örvend, hogy szavait befogadja kész fül, Vagy meg is előzik, ha szólani készül. Hem tudja egyik sem, ha kx'vel ő sug össze, Hogy azt is arannyal Buda környéköztei Bátorságot ez ád mind ennek, amannak, Hogy már annyian ők Buda mellett vannak. Ada bátorságot, növelé a merszet, Hogy igaz ügyben jár, bizodalmat szerzett: "Aranyát elvettem - kiki titkon szóla Hanem ez gondol, lám, csak a közös jóra."