Arany János: Buda halála; Q 11191

- 104 Etele: /folyt./ Hogy az Istenkarddal.. .Enyim az! ki-másé?

1... Ideje majd megjön, világ-aratásé! Sátram alatt addig hüvelyében áll az; Budának, urától, e legyen a válasz. /Mialatt Szömöre görnyedten áll a hatalmassá nőtt Etele előtt, előfüggöny hirtelen össze./ Sötét. Regős: /kilép, a fény megvilágitja/ Örvend vala kádár ily szabadulásnak, Paripáját reggel könnyen ülé másnap; Etele meg ifjú seregét mozdijta: örül az, hogy megnyúlt a dicsőség hidja. őneki útjában, hintenek és fűznek Eátyol-ivet a nők, virágot a szüzek; Zene bucsu-hanggal kiséri azonba' Ugy mennek a hadra, mint lakodalomba. Kis szünet. Csak zene. /halk, finom hangon/ Mint szellő ha fogan vak déli melegben, Pici pöhöly elsőbb, ut kis pora lebben, Majd a berek széihin leveli a nyárnak Táncot ezüst hassal, nesztelenül járnak; ...Honnan kicsi szellő, ég vándora, jöttél? Vagy lábom előtt csak egyszerre születtél? Lehelleted' arcom még érzeni tornya: Ott'vagy azért, látlak, hogy fürdői a porba': I